D. Lóránd

A kérdés, hogy miért fordultam személyi edzőhöz, és hogy miért választottam Lénárt Csabát személyi edzőmnek. Szeretnék erre most válaszolni, nem azért, mert győzködni akarok embereket, hanem azért, hogy lássák, hogy miért döntöttem úgy, ahogy, mi volt az ok, és mi lett az eredmény.

1994-ben mentem le először konditerembe, mert erősödni akartam. Elég sokat edzettem, egy-két régi tag segített edzésekben, és az első terem tulajdonosa, ahova jártam. De persze, mint mindenki, én is vásároltam a szaklapokat, ahonnan edzéstechnikákat, edzéstippeket, stb. szedtem le, és persze egymástól a teremben is kértünk segítséget, mire hogyan edzel stb.

Elég sok évig jártam le, bár 1999 és 2008 között többet edzettem másféle sportokat, de abban az időben is jártam terembe, erősíteni, majd 2009-től tulajdonképpen először Pesten, majd Dunaharasztiban, majd újra Vörösváron jártam terembe rendszeresen, heti 3-4 alkalommal. Úgy voltam vele, hogy régóta csinálom, ugyanúgy neten olvasgattam az edzéssel kapcsolatban, és persze a régi megtanult dolgokat, edzéseket csináltam. Egész szép eredményeket értem el magamnak, de mellette egyre jobban elkezdtek fájni az ízületeim, és egyszer-kétszer le is sérültem. Főleg 35 és 41 éves korom között lett egyre több sérülésem. Pl.: 39 évesen megsérült a vállam, majd a könyököm is fájt nagyon. Sajnos egyre több kisebb sérülésem volt, ami miatt heteket, avagy akár 1-1,5 hónapot is ki kellett hagynom.

A terembe nem sokkal utána, hogy visszatértem a legutolsó sérülésből, jött egy új edző, akit Lénárt Csabának hívtak, és persze mindenki, aki ezt a sportágat valaha követte Magyarországon hallott Csabáról, illetve ismerte Csabit. Én előtte nem nagyon szimpatizáltam ezzel a privát edző dologgal, mert egyik edzőn se fogott meg semmi különös, néztem a gyakorlatokat, amiket csináltattak, és nem vett volna rá semmi arra, hogy vegyek néhány órát, mert úgy voltam vele, hogy annyi rutinom nekem is bőven van már, mint a 20 esetleg 30 éves fiataloknak. Nem volt jó a hozzáállásom persze, de már annyi privát edző volt/van amúgy is, mint csillag az égen, és amihez elvileg ennyi ember ért, az soha sem teljesen kerek számomra.

Őszintén először Csabira sem figyeltem, elvoltam a saját világommal, edzésemmel, tűrtem az ízületi fájdalmakat, és hát ahogy sokan mondják csak gyúrtam…

Egyik délután/estefelé valahogy úgy alakult, hogy nem voltunk annyira sokan, ami azért ritka volt a teremben, és pont végignéztem Csabi mell és bicepsz edzését (miközben én is melleztem), ami úgy őszintén először fura volt, mert 4-5 sorozatot csinált minden gyakorlatnál, mindig 10 feletti volt az ismétlés, és nagyon keveset pihent, de ami nagyon tetszett, hogy nagyon koncentrált arra, amit csinált, olyan volt mintha csak az izomra figyelne ahogy edzett. Nem dolgozott nagy súlyokkal, nem volt látványos a testbeszéde, hogy rám figyeljetek, mert én most megmutatom, hogy kell ezt csinálni stb., amit sok embertől látni a termekben, hanem csinálta a dolgát. Már először ez fogott meg, ez a teljes koncentráció, és alázat ahogy az edzéshez állt.

Pár héttel később végignéztem egy délelőtt, ahogy edzett egy sráccal, tricepszre és vállra. Ugyanúgy láttam, hogy nagyon hatékony, és a srácon láttam, hogy nehéz lehetett, mert nagyon pörögtek, és a végére a srácon is és Csabin is látszott, hogy dolgoztak, nem dumáltak.

Tetszett az egész, és akkor megint nagyon fájt a váll és a könyök ízületem, ezért elkezdtem gondolkodni rajta, hogy talán változtatni kellene nekem is, na de hogy és miként, arról még fogalmam sem volt.

Abban az időben 2 hónapra külföldre kellett mennem dolgozni, de előtte odamentem Csabihoz, és megkérdeztem, hogy ha visszajöttem elvállalna e, edzhetek e vele, segítene e. Nagyon normális volt. „Persze, keress majd meg” – mondta.

Visszajöttem áprilisban, megkerestem őt, elmondtam, hogy mi a gondom, hogy mit szeretnék elérni az edzéssel, miért is edzek stb. Kb. 1 órát beszélgettünk, ő is elmondta az ő dolgait, meg az eddigi tapasztalatait, és gondoltam vágjunk bele, hajrá.

Mikor ezen sorokat írom, pontosan 10 hónapja járok Csabihoz, hetente 2-szer, 3-szor vagy 4-szer, és, hogy úgy mondjam, megtanultam edzeni. Kiderült, hogy amit én jól elvégzett gyakorlatnak gondoltam, az minden volt, csak nem az, aminek lenni kellett volna. A hatásfok volt rossz az edzésemben, és a rossz tartások, a nem megfelelő végrehajtás miatt alakultak ki a sérüléseim, és az izületi fájdalmaim nagy részben. A Csabi kijavított, sőt még most is kijavít, ha valamit rosszul csinálok, és ami a legfontosabb, hogy a folyamatos ízületi fájdalom elmúlt, nyugodtan tudok edzeni, a másik pedig, hogy szedtem fel súlyt, de izomban. Karom, vállam, mellkasom, vállam mindenem erősödött, formálódott.

Nehéz döntés volt meghozni azt a döntést, hogy nekem is edző kell, meg persze az anyagi dolgok is mindig ott vannak mindenki fejében, de én úgy tudok visszatekinteni az elmúlt 10 hónapra, hogy minden perce megérte, és jó döntést hoztam, hogy Csabihoz fordultam.

Miért volt jó ötlet Csabihoz fordulni? Mert ő hiteles! Tisztában vagyok az eddigi eredményeivel, nagyon nagy tudással rendelkezik ebben a sportágban, hihetetlen sokat tud segíteni, és nem beképzelt, sznob, vagy „majd én tudom” hozzáállású személy, hanem ő olyan, mint egy jó pedagógus. Mindenkivel megtalálja a hangot, mindenkinek tud segíteni, és valóban jó edzést tud tartani, mert az ember fejlődik mellette. Ez a sportág az a sportág, ahol mindenki 2 héten belül eredményt akar, ami lehetetlen legtöbbször, de nekem a 10 hónap meghozta azokat a testi változásokat, amiket én szerettem volna. Mondtam elején Csabinak, hogy én 2 év alatt szeretnék eljutni egy szintre, és most félúton már látom, hogy sikerülhet.

Csabival mindig jót nevetünk azon, hogy sokszor mondta nekem: „Ember, nálad csúnyábban edzeni még senkit sem láttam ezelőtt, de megértetted, hogy mit csinálsz rosszul, és hajlandó voltál változtatni, ez a fontos”.

Bárki, aki úgy gondolja, hogy szeretne a kondizásban egy kis segítséget, útmutatást, akkor teljes bizalommal ajánlom nektek Lénárt Csabát, mint személyi edzőt, mert egy minőséget képvisel, és van tőle mit tanulni. Nem fényezni akarom őt, de az én megélésem vele kapcsolatban pozitív volt nagyon, mert sokat segített, könnyebben, nyugodtabban, felszabadultabban edzek, és az eredmények sem maradnak el.